| MEGNEVEZÉS: |
Csüngő amulett, 18. század közepe |
| KOR: |
17 - 18. század között |
KELETKEZÉS HELYE: |
Németország |
| ANYAG: |
ezüst |
| TECHNIKA: |
öntött, vésett, trébelt |
| MÉRET: |
magasság: 10.00 cm; átmérő: 7.00 cm |
| LEÍRÁS: |
A tárgy belsejében, a tetején lévő szalagcsokor és az alul látható szőlőfürt között kis fémrúdra tekercselték azt a mágikus szövegekkel teleírt pergamendarabkát, amelynek az amulett védelmező hatását tulajdonították. Az ezüst tokon a gazdag akantuszleveles díszítés között a zsidó ikonográfia számos szimbóluma megtalálható, elsősorban olyanok, melyek a szentéllyel és isten védelmező erejével kapcsolatosak. A szalagcsokor alatt a baldachin egyik oldalán a főpap két jellegzetes attribútumát, a főpapi süveget és a füstölőt, másik oldalán pedig a törvényadás és a megváltás szimbólumait, a tízparancsolat két kőtábláját és a szentélybéli menórát láthatjuk. Mindkét oldalon felhők között a Shaddai azaz Örökkévaló olvasható, mely a kimondhatatlan és leírhatatlan nevű isten egyik lehetséges megnevezése a zsidó hagyományban. A 204054. műtárgy-nyilvántartási azonosítójú tárggyal rokon. |
| JELZÉS: |
|
|
|
|
|
|
